Az ősi Nalanda Egyetem 8. századi indiai buddhista tudósa,
Shantideva a következőket javasolta:
Ha van orvosság, ha baj támad,
mi oka van az elkeseredésnek?
És ha nincs rá segítség,
mi haszna van a komornak?
Mother Goose rímei (1695), hasonló érzést fejeznek ki:
Minden nap alatti betegségre
van orvosság, vagy nincs;
Ha van ilyen, próbálja meg megtalálni;
Ha nincs, ne törődj vele.
Ezeket nem magam találtam ki, de nagyon ide illenek, a vírus
mindannyiunkat megijesztett, van aki rohan oltakozni, van aki fél az oltástól, van aki vírustagadó, de mindenki valamilyen
szinten foglalkozik vele. Vagy fél tőle, vagy nem hiszi el, de mindenkit
megvisel. Stresszelünk vagy pánikolunk vagy
nem akarunk vele foglalkozni és akkor egyszer csak kiderül, hogy velünk
is megtörténhet, mert a majdnem negyvenezer halott között találhatók az
ismerőseink, barátaink és esetleg rokonaink. Féltjük a hozzátartozóinkat, az
unokákat, a gyerekeinket, a szüleinket és ez maga a stressz, amelyik rombolja
az immunrendszerünket. Igen, én nem félek, éltem amit éltem, szép életem volt,
van, de mi lenne a 91 éves Édesanyámmal, ha én nem lennék? Mi lesz az
unokáimmal? Két nagyobbat beoltották, már kamaszok, a két kicsi még óvodás és
első osztályos. Keresem, kutatom a megoldást, de nincs más, akkor erősítsük az
immunrendszerünket, vitaminokkal, orrspray-vel, fertőtlenítéssel, maszkokkal.
Mi van ha van valami, ami megvéd, elkerülheted a fertőzést, mert be se kerülhet
a szervezetedbe? Ha érdekel a téma, ne hidd el, keress meg privátban és próbáld
ki!
gulybanne@gmail.com
Kapcsolódó bejegyzések:
Most van itt az idő.........
Még mindig a vírus!